Történelmi betekint?

Szék község a romániai Kolozs megyében található és egykor városi rangnak örvendett.  A Szék közelében lev? települések nevei Boncnyíres valamint Füzesmikola (románul Bon? valamint Nicula) helységnevek arra utalnak, hogy valamikor az id?számításunk szerinti els

? évezred végén telepedhettek ide a székiek vagy magyarok mivel ezek a helységnevek az akkor Erdélybe települt magyar nemzetségekre utalnak, (Bonc valamint Mikola nemzetségekre). A helység gazdasági fellendülését a helyi sóbányának köszönhette mivel a középkorban és kés?bb is a só értékes kincsnek számított. Valószín?leg, ennek is köszönhet?en aztán az, hogy a magyar királyok Széket, mint várost, kiváltságokban részesítették.

Az 1241-es tatárjárást követ?en IV. Béla idején székelyeket valamint szászokat is telepítettek a helyi lakosok mellé, valószín?leg a helyi sóbányászat újraszervezése érdekében.  A só melyet széken bányásztak állami monopólium volt mellyel a király rendelkezett. Erre utal az is, hogy 1291-ben, III.

Endre idején a krónikák Széket, mint szabad királyi várost említik.

- 1366-ban Nagy Lajos király  személyesen tett látogatást Széken, hogy a szomszédos településsel Bonchidával lev? határok miatti pert eldöntse. Állítólag a király személyesen lovagolta körbe akkor a határt a két település között. Erre utal az a tény is, hogy a szóban forgó határt a székiek azóta is Királyhatárnak nevezik.

- Egyes dokumentumok a XVII.

század végén egy lerombolódott várról számolnak be. A vár valószín?leg földvár lehetett, vagy valamilyen viszonylag egyszer?bb er?dítmény, mivel nyomai az illet? helyen alig kivehet?ek. Feltételezhet?, hogy inkább a templom láthatott el védelmi szerepet, így  azt er?sítették meg. Az illet? helyen tudomásunk szerint ásatásokat soha nem folytattak, így felel?tlenség lenne további feltételezésekbe bocsátkozni. A székiek a helyet, hol az egykori er?dítmény lehetett napjainkban is Várdombnak nevezik.

- Egy 1471-ben készült okirat szerint Mátyás király Szék várost  meger?síti régi jogaiban. A dokumentum szerint Szék Kolozsvárhoz, Budához valamint Esztergom városaihoz hasonló jogokat élvezett.

- A XVI. században a királyok Szék sóbányáját valamint a Székhez tartozó halastavakat a fejedelmek fennhatósága alá helyezik.  A fejedelmek gyakran zálogba adták aztán ezeket az erdélyi f?uraknak, nemesi családoknak, mint például a Bánffy, Bornemissza vagy Kendy családoknak.

- A XVII. században Széket többször is kifosztják különböz? rabló csapatok.  Feltehet?leg a legnagyobb károkat 1664-ben valamint 1705-ben  okozzák a város valamint polgárok javaiban.

- 1717-ben a tatárok a várost szinte teljesen megsemmisítik, felégetik, valamint a lakosság nagy részét megölik. Ebben az évben pestisjárvány is pusztít. Mivel a pusztítások következtében a város lakóinak száma nagyon megcsappan, nemeseket illetve valószín?leg székelyeket telepítenek le Széken.

- 1741-ben a vármegye urai Széken tesznek le h?ségesküt Mária Terézia iránt.
- 1800-ban a város leég, ám hamarosan újjáépítik és Szolnok-Doboka vármegye székhelye lesz.
- 1848-ban a székiek részt vesznek a szabadságharcban. A csapatok megszervezésében Sz?cs Ninus katolikus pap valamint Bárdi István református lelkész segít.

- 1812-ben a sóbánya beomlik, 1822-ben pedig végleg bezárják. A sóbánya bezárása végzetes sérüléseket okoz a város kereskedelmi valamint társadalmi életében.
- 1828-ban elköltöztetik Székr?l a vármegyeházát, 1876-ban pedig megsz?nik a törvényszék.

- 1884-ben a város nagyközséggé alakul, 1899-ben pedig t?zvész pusztít, amely következtében az ekkor már községnek nyilvánított helység polgárai igen leszegényednek.