Történelmi betekintő

Szék község a romániai Kolozs megyében található és egykor városi rangnak örvendett. A Szék közelében levő települések nevei Boncnyíres valamint Füzesmikola (románul Bonţ valamint Nicula) helységnevek arra utalnak, hogy valamikor az időszámításunk szerinti első évezred végén telepedhettek ide a székiek vagy magyarok mivel ezek a helységnevek az akkor Erdélybe települt magyar nemzetségekre utalnak, (Bonc valamint Mikola nemzetségekre). A helység gazdasági fellendülését a helyi sóbányának köszönhette mivel a középkorban és később is a só értékes kincsnek számított. Valószínűleg, ennek is köszönhetően aztán az, hogy a magyar királyok Széket, mint várost, kiváltságokban részesítették.

Az 1241-es tatárjárást követően IV. Béla idején székelyeket valamint szászokat is telepítettek a helyi lakosok mellé, valószínüleg a helyi sóbányászat újraszervezése érdekében. A só melyet széken bányásztak állami monopólium volt mellyel a király rendelkezett. Erre utal az is, hogy 1291-ben, III. Endre idején a krónikák Széket, mint szabad királyi várost említik.

– 1366-ban Nagy Lajos király személyesen tett látogatást Széken, hogy a szomszédos településsel Bonchidával levő határok miatti pert eldöntse. Állítólag a király személyesen lovagolta körbe akkor a határt a két település között. Erre utal az a tény is, hogy a szóban forgó határt a székiek azóta is Királyhatárnak nevezik.

– Egyes dokumentumok a XVII. század végén egy lerombolódott várról számolnak be. A vár valószínüleg földvár lehetett, vagy valamilyen viszonylag egyszerübb erődítmény, mivel nyomai az illető helyen alig kivehetőek. Feltételezhető, hogy inkább a templom láthatott el védelmi szerepet, így azt erősítették meg. Az illető helyen tudomásunk szerint ásatásokat soha nem folytattak, így felelőtlenség lenne további feltételezésekbe bocsátkozni. A székiek a helyet, hol az egykori erődítmény lehetett napjainkban is Várdombnak nevezik.

– Egy 1471-ben készült okirat szerint Mátyás király Szék várost megerősíti régi jogaiban. A dokumentum szerint Szék Kolozsvárhoz, Budához valamint Esztergom városaihoz hasonló jogokat élvezett.

– A XVI. században a királyok Szék sóbányáját valamint a Székhez tartozó halastavakat a fejedelmek fennhatósága alá helyezik. A fejedelmek gyakran zálogba adták aztán ezeket az erdélyi főuraknak, nemesi családoknak, mint például a Bánffy, Bornemissza vagy Kendy családoknak.

– A XVII. században Széket többször is kifosztják különböző rabló csapatok. Feltehetőleg a legnagyobb károkat 1664-ben valamint 1705-ben okozzák a város valamint polgárok javaiban.

– 1717-ben a tatárok a várost szinte teljesen megsemmisítik, felégetik, valamint a lakosság nagy részét megölik. Ebben az évben pestisjárvány is pusztít. Mivel a pusztítások következtében a város lakóinak száma nagyon megcsappan, nemeseket illetve valószínüleg székelyeket telepítenek le Széken.

– 1741-ben a vármegye urai Széken tesznek le hűségesküt Mária Terézia iránt.
– 1800-ban a város leég, ám hamarosan újjáépítik és Szolnok-Doboka vármegye székhelye lesz.
– 1848-ban a székiek részt vesznek a szabadságharcban. A csapatok megszervezésében Szőcs Ninus katolikus pap valamint Bárdi István református lelkész segít.

– 1812-ben a sóbánya beomlik, 1822-ben pedig végleg bezárják. A sóbánya bezárása végzetes sérüléseket okoz a város kereskedelmi valamint társadalmi életében.
– 1828-ban elköltöztetik Székről a vármegyeházát, 1876-ban pedig megszünik a törvényszék.

– 1884-ben a város nagyközséggé alakul, 1899-ben pedig tűzvész pusztít, amely következtében az ekkor már községnek nyilvánított helység polgárai igen leszegényednek.